A labdarúgás az élet minden fontos dolgára megtanítja a kisgyereket. A legnagyobb adománya ennek a sportágnak, hogy képes egyszerre jutalmazni a versenyzői és az értékelvű erényeket. A versenyző típusú sportoló nem csak az ellenféllel, hanem a csapattárssal is megküzd, hiszen ott van a csapatba kerülés örök problémája. Az értékelvű sportoló viszont a bajtársiasság elvi alapjain állva a közösségért és a másik csapattársért is küzd.

A labdáért és a jobb pozícióért vívott küzdelem a játék lényege. A futballisták támadásban növelni, védekezésben szűkíteni akarják a területet. A gyors ritmusú játékban nagyon gyorsan, átlagban 10-15 másodpercenként változik egy-egy futballista szerepköre. Ez az állandó mozgás, helyezkedés, ütközés és folyamatos koncentráció teszi ennyire vonzóvá a labdarúgást.

A játékosok felkészítésének, képzésének rendkívül fontos eleme, hogy a ránk bízott gyerekek tisztelettel gondoljanak az ellenfeleikre, a sporttársaikra. A futball az örömről szól, ebben nincs helye ellenségeskedésnek, durva indulatnak, alantasságnak.

Nem baj, ha gyermekeink megtanulják Klebelsberg Kuno nevét. Az egykori szegedi országgyűlési képviselő, a trianoni katasztrófa utáni idők legnagyobb hatású kultúrpolitikusa a hazai sportéletre is rendkívüli hatást gyakorolt. Az ő eszménye volt az igazi sportember. A korszakban a teljes ember fogalmához szigorúan hozzátartozott a testileg is edzett, a lovagi erényeket is gyakorló úr.