A pályázatra a fotográfusok zömében az előző év hétköznapi munkáinak termékeit, a napi eseményekről tudósító hírképeket töltik fel. Olyan képeket, amelyek funkciója főként abban áll, hogy az olvasó az újságból vizuális úton (is) minél több információt kapjon az eseményekről. Ilyen értelemben tehát a sajtófotó nem műalkotás, hiszen – az aznapi újsággal együtt – legtöbbször hamar a szemétre kerül. 

Már évtizedekkel ezelőtt megfogalmazta ezt a Rolling Stones:

Who wants yesterday’s papers
Who wants yesterday’s girl
Who wants yesterday’s papers
Nobody in the world

Vagyis senkit sem érdekel a tegnapi újság.

Látszólag tehát a jó sajtófotónak nincs is más dolga, mint hogy az adott helyi értéken, a lap adott felületén, rovatában megjelenve, tudósítson, informáljon, a riport szó eredeti jelentésének megfelelően: jelentést tegyen.
Természetesen számtalan példát tudunk arra, hogy a sajtófotó aktuális, napi hírképből művészi erejű műalkotássá válik. Azt gondolom azonban, hogy ez a folyamat évekig, évtizedekig tart és hozzájárul – egyebek mellett – a körülmények változása, az idő múlása, a dokumentumérték felerősödése is.
Természetesnek tartom, hogy a képek ezt utat végigjárják, és úgy érzem, hogy némi identitászavart is okoz nekik, hogyha igen rövid idő – esetünkben 1-2 hónap, amely zsűrizéstől a kiállítás megnyitásáig eltelik – alatt kell műalkotássá válniuk. 
A sajtófotó lassan száz éve önálló műfaj a fotográfiában, a hétköznapok műfaja – szándékosan nem mondom, hogy művészete. Annyira mindenképpen önálló, hogy ha már múzeumok, kiállítóhelyek falára kerül, ne kelljen más műfajok attribútumait használnia a megjelenéshez. 
A kereskedelmi televíziók illetve az internet széleskörű elterjedése láttán sokan a Gutenberg-galaxis végét vizionálták, azután kiderült, hogy szó sincs arról, hogy a nyomtatott könyvek eltűnnének az életünkből. Az utóbbi 1-2 évtized nagyon sikeres vállalkozásai, pl. az Amazon, hogy csak külföldi példát említsünk, bizonyítják, hogy az internet nem ellensége, hanem segítője is lehet a könyvek terjedésének.

Félő azonban, hogy az újságokra, a napilapokra, vagyis a sajtófotó egyik fő megjelenési felületére más szabályok vonatkoznak. Napról-napra szűkül a nyomófelület, így a képek egyre kevésbé jelenhetnek meg eredeti, nyomtatott formájukban, szinte nem látunk a hangsúlyokat kiemelő, az értelmezést segítő, betördelt képriportokat.
Mindezt, ha nem is pótolja, reményeink szerint felidézi az idei sajtófotó kiállításnak a korábbiaktól eltérő formája. Arra tettünk kísérletet, hogy a képek a saját, eredeti, természetes közegükhöz minél inkább hasonló környezetben jelenhessenek meg.

A kiállítást rendezte: Szigeti Tamás fotográfus, a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztályának titkára

A kiállítás megtekinthető: 2015. március 20. – május 17.